Első történetem a The Eiffel Romance afféle előszó volt, minden kezdete. Hetvenöt fejezetet publikáltam rajta, három csodás hónapon keresztül. Megismerkedtem a blogírással, miután egy barátnőm megfertőzött ezzel a járvánnyal, amiből véleményem szerint lehetetlen kigyógyulni. Nem tartozik a sikeres oldalak közé, számomra mégis ez volt az a sztori, ami elindított az úton, büszke vagyok rá, hiszen ha ennek az első bejegyzését nem tettem volna közzé, ebben a pillanatban nem ülnék itt, ezt a szöveget pötyögve.
Nyári románcot foglal magába, melyben négy fiatal Párizs utcáin találja meg a szerelmet, amit óvniuk és ápolniuk kell, különben civakodásba és félreértésekbe torkollik a kapcsolat.
Egy teljes nyarat töltöttem a She's Next Door megírásával, ezután száz napon át száz rövid rész került fel rá, melyeket rengeteg olvasó izgatottan várt. Máig hihetetlen az a kis híján százat ütő érték, mely a feliratkozók számát mutatta. Valódi áttörés következett be, amit rengeteg dologra lehetne fogni, bárminek is köszönhető, hálás vagyok érte, hogy eme szerény történet annyi ember szívébe belopta magát.
Ó, a gimnázium! Két, a hierarchiai létrán ellentétes helyet betöltő tanuló közös utazását örökíti meg az év végi irodalom négyes felé, a kezdeti viharos kapcsolat viszont egymás megismerésével valami egészen mássá alakul...
Rövid volt ugyan, alig harminc fejezetnyi, mégis mind közül a legkedvesebb számomra. A Never Good Enough már a harmadik blogomként sorakozott fel, talán ezt volt a legnehezebb befejeznem, pedig a második dicsőségével - ha a számadatokat kémleljük - nem vette fel a versenyt. Azonban amondó vagyok, hogy ez az égvilágon semmit sem jelent, mert a leghálásabb olvasóim ekkor tűntek fel, valamint ennek az írásában leltem a legnagyobb örömömet.
A két főszereplő egy tehetségkutatóban ismerkedik meg, ám kapcsolatuk korántsem nevezhető felhőtlennek. A sors otromba fintorainak és a véletlenek kusza szövedékének köszönhetően viszont kénytelenek elásni a csatabárdot.
Mindezek után egy időre elfordultam a történetektől, és csöndesen körmöltem a negyedik, jelenlegi történetemet. A Ticket to Joyland csak egy összeköttetőnek volt szánva, hídnak két blogregény között, azonban néhány hónap alatt túlnőtte önmagát és eredeti rendeltetését, valódi magánblogmagazin vált belőle. Ez a weboldal a gondolataimat tartalmazza, mindazt, ami én vagyok, kezdve a pozitív életszemléletemmel, át a nevetséges Radnóti imádatomon, egészen a sorozatfüggőségemig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése