 |
| David Guetta - Titanium |
A szerda délelőtt a Fury rezidenciában felettébb unalmasan telt. Karácsony közeledte lévén az emberek szabadságot vettek ki és nem törődtek az irodai dolgokkal, így egy-két elszórt rendelésen kívül Nicolette nem sokra számíthatott. Ez már az ötödik egyedül töltött decemberi ünnepe volt, de még mindig furcsa volt számára, hogy ennyire kellemesen érezte magát az év végi hónapban. Az angol falucskában ebben az időszakban szinte ki sem mozdult szobájából, hiszen már a lenti szinten is elviselhetetlen volt a vérfagyasztó hideg.
Akaratlanul is a hét évvel azelőtt ünneplés jutott eszébe. Ahogy Richard kezében megremegett a villa, mikor Nicolette nevelőapja a rendőrtanoncról ejtett néhány szót, majd a késő este beállító Keith búskomor tekintete. Élete legszörnyűbb karácsonya volt.
Éppen hajdinát vett elő az egyik konyhai fiókból, mikor kopogtattak. Patricia ijedtében rögtönzött cirkuszi attrakciót mutatott be, levetette magát a konyhapultról és nem meglepő módon talpra érkezett, Keith pedig hagyta, hogy gazdája elsétáljon mellette, bár így már nem tudott lábszárához dörgölőzni.
Őszintén megvallva, kezdett már igazán elege lenni abból, hogy állandó zaklatója minden nap felkereste őt. Ezúttal azonban tévednie kellett, hiszen a látogatói még csak nem is férfiak voltak.
- A gót csitri a tizennégyben lakik - világosította fel a két alul öltözött látogatóját, úgy vélte, hogy eltévesztették a házszámot.
Mindketten lenge nyári ruhát viseltek, Nicolette viszont nem meglepő módon tréningnadrágban és egy vastag, csíkos pólóban nyitott ajtót. Bár leplezni próbálták, de még a házigazda is észrevehette döbbenetüket.
- Nem, nem... mi Ryan barátnői, illetve ismerősei vagyunk - magyarázkodott Sunshine, és azon nyomban meg is bánta, hogy felkeresték a lányt. Nem igazán tudta, hogy mi mást mondhatna, ez pedig Nicolette-nek is feltűnt, úgyhogy már készült volna becsukni az ajtót. Nem különösebben izgatta két idegen, akik a díszmadár barátnőiként majd féltékenységi rohamban törnek ki, vagy éppen a srác igaz érzéseiről próbálják meggyőzni.
- Paige vagyok, ő Sunny - nyújtotta a kezét a másik, igyekezett megmenteni a helyzetet, azonban a kiszemelt csak egy lesújtó pillantásra méltatta.
- Tisztázzunk valamit. Nincs semmi közöm ahhoz a díszmadárhoz, és soha nem is lesz, úgyhogy a tiétek lehet - biztosította a lányokat kettejük kapcsolatának érzelemmentességéről.
Nem akart olyasmi miatt cseverészni két idegennel, amit nem is követett el.
Sunshine kisvártatva meglelte a hangját, így azon nyomban megcáfolta a téves következtetéseket.
- Épp azért jöttünk, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőzzünk - közölte, viszont Nicolette nem látta ennek miértjét. Miért segítene két (a mai gondolkodás által gyönyörűnek titulált) hölgy egy nőcsábásznak? Sunhine arra várt, hogy ezen kijelentését egy beinvitálás kövesse, csakhogy a házigazdának esze ágában sem volt még több idegent vendégül látni otthonában. - Ryan nagyon rendes! - kezdte, viszont még ő is érezte, hogy ez elsőre meglehetősen gyengének bizonyult.
- Egyetlen olyan történetet mesélj, amiben rendes - ejtette ki az utolsó szót gúnyosan Nicolette. Sütött a srácról, hogy bármire képes egy kis ágytornáért.
- Nicky...
- Nicolette! - sóhajtott fel higgadtan a nevezett.
Az ezidáig viszonylag csöndes Paige alkalmasnak látta a helyzetet, hogy bebizonyítsa baráti szeretetét.
- Egyet? Kérlek! - horkant fel a lány, tudva, hogy akár százegyet is fel tudna sorolni. Szünetet tartott, naivan ő is azt hitte, hogy bejuthat a lakásba és nem a folyosón álldogálva kell sztorizgatnia.
Nicolette tüzetesebben végigmérhette őket, amíg néhány pillanatig kellemetlenül ácsorogtak. Csak az arcukra kent máz többe kerülhetett, mint az ő összes otthoni holmija. Valamilyen külföldi szerrel fixálhatták frizurájukat, egyikük színátmenetes hajzuhataga rendezetten omlott vállára, míg másikuknak göndören és vörösen csüngtek fürjei. Akaratlanul is saját töredezett végű szálaihoz kapott, melyek alapjáraton egészségesek voltak attól a rengeteg organikus élelmiszertől, melyet magába döntött, azonban a hajmosás nem volt kedvenc tevékenysége. Mindkettejük szerelése magabiztosságról, testükkel való teljes megelégedésről árulkodott, ráadásul domborulataik is a helyükön voltak. Nicolette-et nem zavarták hiányosságai, teste formája nem izgatta különösebben.
A szépség múlandó. Minek annyi pénzt és energiát beleölni? - tette fel magának a kérdést.
Bőrük makulátlan, kiütésmentes és napsütötte volt, hosszú lábukon csinos cipőt viseltek.
Paige belátta, hogy kint ragadtak, így belefogott a sorolásba, miközben jobb kezén számolt.
- Kilencedikben kiröhögött egy sírdogáló lányt az ebédlőben, majd miután becsöngettek és kiürült az étkező, megvigasztalta. Három hétig jártak, amíg a lány nem dobta őt. Tizedikben kiállt a szerencsétlen töritanárért, állítása szerint a jobb jegyért, mi viszont tudtuk, hogy ez korántsem igaz - érintette össze mutatóujjait, kettest számlálva. - Szintén tizedikben Anthony Carter tízéves öccse legurult a negyedikről a suliban, összezúzta az egyik kezét és agyrázkódása volt, Ray pedig Nate-tel összedolgozva lecipelte a földszintre, a mosdóban letörölte az arcát és megnyugtatta őt, míg meg nem érkezett a Silly által kihívott mentő. Tony tavaszi ereszd-el-a-hajam partijára így mind a hárman hivatalosan voltak, azonban nem ezért tették. Tizenegyedikben minden lánnyal táncolt a halloweeni partin, és semmit nem kért cserébe. Végzősként pedig elintézte, hogy Silly végre leérettségizhessen, akkor is, hogyha ezért az igazgató lányával kellett táncolnia a szalagavató bálon. Pedig Natasha Bryan személyesen kérte fel - ismertette az ötödik történetet, kisujjára ütve, majd leengedte kezeit.
- Tehát nem tévedtem vele kapcsolatban: vérbeli nőcsábász - vonta le a következtetést Nicolette, bár Paige nem éppen erre számított, nem ez volt az üzenete.
- Tíz éve vált azzá, mikor anyukája meghalt - csúszott ki Sunshine száján, és bár Paige azt hitte, hogy ez majd még inkább eltántorítja a nyári meleghez képest túlöltözött lányt, ő azonban díjazta, ha őszinték voltak vele szemben. Mindig csak hazudtak neki, így kezdett már igazán besokallni.
- Folytasd - kérte, ezzel meglepve a hűvös lépcsőházban álló vendégeket.
Nicolette csatlakozott hozzájuk, kilépve ajtaja elé, majd becsukva maga után azt.
- Öhm... tíz éve szeptemberben Ryan anyja elhunyt, széthúzva ezzel a családot. Ray összehaverkodott Pixellel, Nate-tel és Sylvesterrel, meg velünk, néhány hét alatt elsajátította a flörtölés és randevúzás művészetét, csakhogy a középiskola után már csak rövid kalandjai voltak - magyarázta ujjait ropogtatva Sunny, nem volt benne biztos, hogy ezek az információk imponálni fognak a választottnak.
- Mennyire rövidek?
- Úgy egy-két naposak - vágta rá Paige megforgatva a szemeit, hiszen barátnőjéhez hasonlóan szerette volna ha ez változik.
- Akkor nem értem, hogy ti mit akartok tőlem - vakarta meg a fejbőrét Nicolette kissé összezavarodva.
- Veled komolyan gondolná, szeretnénk ha végre észhez térítenék, és erre csak te vagy képes - közölte Sunny vadul gesztikulálva, ahogy azokban a környezetvédelmi hirdetésekben szokta. Segítségkérően barátnőjére pillantott, aki vonakodva bár, de megerősítette mondandóját egy bólintással.
- Hogy lehettek biztosak benne, hogy nem csak a bugyimba akar bemászni? - tudakolta az angol lány. Sosem értette az emberek logikáját, a nemek közötti viszonyt, de az még az ő csőrét is bökte, hogy két ilyen nő kiáll egy ilyen srácért.
Sunshine a mellette feszengőre pillantott, Paige is tudta, hogy rajta van a sor.
- Tíz éve ismerem és a nyakamat tenném rá, hogy legbelül még mindig egy elveszett kisfiú. Igazi barátnői vagyunk, nem tartjuk őt talonban, az Brooklyn spec... - harapta el a mondat végét, mert Sunny oldalba bökte. Nicolette-et nem érdekelte túlságosan a dolog, nem kérdezett rá, ezért pedig mindkét látogatója hálás volt, minden bizonnyal nem az ő feladatuk volt kettejük hullámzó viszonyát levezetni egy potenciális barátnőnek.
- Nő bajtársi becsületemre mondom, hogy komolyak a szándékai! - esküdözött túl nagy szavakhoz nyúlva a megújuló energiaforrások támogatója, ez pedig Paige-nek nem tetszett.
Nicolette keserűen elmosolyodott.
- Ugyan már! A nők kegyetlen szülöttei a földnek, könnyen elbánnak bármelyik férfival, viszont nőtársaikkal a legkíméletlenebbek.
Richard első szerelmére gondolt, aki egy végzetes napon bekopogtatott a Mendes villába.
Kétségtelen, hogy csak néhány rossz tapasztalata volt, azonban azok elnyúltak tizennyolc éven át. Ezen néhány csalódás, pofára esés pedig éppen elég volt ahhoz, hogy előítéletei felerősödjenek. Rossza tapasztalatokat szerzett az árvaházban, egy évnyi elemei iskolai pályafutása során, a nevelőszülői házban és magántanára óráin. A probléma abból adódott, hogy kevés emberrel volt alkalma kapcsolatot alakítani, így nagyobb volt a keserűség aránya. Azonban elfeledkezett arról, hogy mindkét korábbi élőhelyén akadt olyan, aki törődött vele. Annabelle és Keith.
- Jól elbántak veled - nyugtázta Sunshine, aki mindennél jobban szerette volna megérteni a kiszemelt fájdalmait és megismerni őt. Paige-re sandított, aki szívesen segített volna rajta, hiszen láthatóan Ryanhez hasonlóan ő is elveszett volt. Egy elveszett kislány.
A folyosó hirtelen jó néhány fokot hűlt körülöttük, ahogy a fagyos csend letelepedett rájuk.
- Ideje mennünk - látta be Paige, Sunnynak pedig egyet kellett értenie, bármennyire is szeretett volna maradni. Nicolette nem tétovázott, egyetlen szó nélkül csukta be orruk előtt az ajtót.
Csakhogy ezzel még nem volt vége az aznapi megpróbáltatásoknak és látogatóknak. Egy érett barackba harapott bele éppen, mikor csöngettek. Már meg sem próbálta megtippelni, hogy Ryan melyik lökött ismerőse készül ismét hamis, elferdített történeteket mesélni neki - pedig Paige visszaemlékezései pontosak voltak -, inkább rá se hederített, nem nyitott ajtót. A kanapén elterpeszkedve, Keith mellett unottan várta, hogy az illető megunja a dörömbölést és lemásszon a csengőről.
- Nicky, tudom, hogy bent van! Engedj be, kérlek! - visította Pixel, aki Ryan utasítására készült meglátogatni a kiszemeltet. Az persze nem jutott eszébe, hogy egyszerűen lenyomja a kilincset, mert a bejárat egyébként nyitva állt előtte.
Nicolette, okulva a korábbi esetekből inkább fel sem tápászkodott. Csakhogy a közvetlen falszomszédja megelégelte a jó öt perce tartó hangzavart, mely kisebb-nagyobb megszakításokkal folyt, a nyílászáró hangszigeteltségének gyérsége következtében ez zavarta őt a tornázásban. Aerobik szerelésben tépte fel az ajtaját - főhősünk már tapasztalhatta az évek alatt, hogy egy agresszív nőszemélyről volt szó, aki a sportban vezette le a felgyülemlett feszültségét -, hogy aztán elkiáltsa magát.
- Nyisd ki Fury, különben én fogom! - fenyegetőzött élesen, miközben Pixel megszeppenve végigmérte, fejben már azt tervezgetve, hogy miként fogja felszedni őt, miután munkája a kiválasztottnál véget ért. Egyértelműen átlagos volt, némi dühkontroll problémával.
Amint odabentről lépések hallatszottak, a szomszéd felszegett állal visszatért otthonába, miután Pix megjutalmazta egy hálás pillantással.
- Mit óhajtasz? - kérdezte résnyire nyitva az ajtót, csípőre tette kézzel a házigazda kissé mogorván bár higgadtan, semmi kedve nem volt egy újabb csevejre, bár a hacker nem is várt mást. Tény és való, hogy néhány hozzá hasonló lánnyal volt már dolga, csakhogy egyiknél sem ért célba, viszont ő még Raynél is jobban szerette a kihívásokat, bármennyire is titkolta ezt. Szeretett megbuherált kódokat fejteni, vírusokat letölteni, hogy aztán megbirkózhasson velük.
- Pierre vagyok, de hívj csak Pixelnek. Ry...
- Ne is mondd, a díszmadár újabb lökött ismerőse - horkant fel Nicolette, amint fejben átkozta magát, hogy nem kötötte tovább az ebet a karóhoz. Kilépett a folyosóra, óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, majd megtámasztotta hátát a faanyagon, úgy várta, hogy miért látogatta meg ez az újabb hűséges barát.
- Ki előzött meg? Nate vagy Silly? - kapott a fejéhez a srác idegességében, azon nyomban előkapta zsebének börtönéből telefonját, készült valamelyik portálon értesíteni Rayt, hogy a lány talán többet tudott a kelleténél.
Pixel? Silly? Sunny? Kik ezek? - gondolkodott el egy pillanatra bizarr becenevükön Nicolette.
- Valami két maca volt itt - közölte a látogatóval, aki erre leeresztette mobilját és jóval nyugodtabbnak tűnt, mint egy másodperccel korábban.
- Hála a cyber Jézusnak! - nyugtázta Pix, azzal visszacsúsztatta kütyüjét farmerjába. - Csak azért jöttem, hogy ezt odaadjam - hátsó zsebébe nyúlt, ahonnan egy tetőtől talpig fehér telefont húzott elő, és Nicolette felé nyújtotta. - Ne aggódj, nem új. Otthon találtam - villantotta vigyorát a betanult szöveg felmondása közben. Ryan mostanra már tisztában volt vele, hogy kiszemeltjének nem tetszene, ha kicsiny vagyonát fitogtatná, így inkább az igazsággal próbálkoztak. Pixel mindegyikük megunt, elhasznált vagy tönkrement telefonját elrakta, hobbiból gyűjtötte őket. - Az új számod és mindannyiunk száma benne van.
Csak állt ott a srác, kezében egy számára kincset érő darabbal, nyújtva azt a lány felé, aki a legkevésbé sem akarta elfogadni, bár maga sem tudta miért. Egyszerűen csak nem akart ingyen ajándékot olyasvalakitől, akit szeretne kizárni az életéből, ráadásul így az ő dolgát könnyítette volna meg, hiszen bármikor elérhette volna őt telefonon. Nem volt szüksége szívességre senkitől, azonban Pixel szemmel láthatóan nem tágított. Hogy is tágított volna, ha Ryan a pólójánál fogva kötötte a lelkére, hogy bejut a lány lakására a telefon.
Elvette hát a mobilt, majd szóra nyitotta a száját.
- Mondd csak... mennyi idő után fogja magától megunni a dolgot? - tudakolta a lány, abban bízott, hogy Pierre (a díszmadárral való azonos neműség lévén) már képes lesz segítségére lenni annak kapcsán, hogy meddig kell még ellenállnia.
Pixel halvány ajkai felfelé kunkorodtak, tekintetét Nicolette-re emelte, mélykék, tengerszínű szemei vidámnak, szórakozottnak tűntek.
- Attól tartok, hogy rossz hírt kell közölnöm. Ő Ryan Zachariah. Sosem adja fel - felelte hajába túrva.
Nicolette nem felelt. A kezében tartott makulátlanul fehér telefonra pillantott, melyet egyetlen karcolás sem tarkított. Forgatta ujjai között, végigsimított hátlapján, majd Pixel legnagyobb meglepetésére nagyon lendített rajta, frizbi világbajnokot meghazudtoló ügyességgel vetette le a félemeletre, át a lépcsőkön, így az nekivetődött a falnak, ugrott párat a hűvös kövön, a teljesen csöndes lépcsőházban fülsiketítőnek tetsző zajt csapva, majd képernyővel lefelé megállapodott a földön.
- Normális vagy te? - visította Pixel, amint leszáguldott a lépcsőkön, hogy szemügyre vehesse az ő kicsikéjén keletkezett károkat.
Nicolette kihasználva az alkalmat becsukta, majd meglepő módon be is zárta az ajtaját, hogy az távol tartsa a további kellemetlenkedőket, viszont szerencséjére nem akadt több zaklató.
×♥×
Kedves olvasók!
Milyen volt az első nap a suliban? Nagyon nehezetekre esett reggel felkelni? Kemény időszak ez a januári: félévi hajtás, felvételi, vizsgák... Azért remélem nem vagytok nagyon leterhelve! Kívánok sok sikert nektek az iskolapad mögött!
Ezúttal Ryan barátai igyekeztek meggyőzni a hősnőt afelől, hogy igenis jól járna, ha adna neki egy esélyt. Szerintetek sikerrel jártak? Mire számítotok a továbbiakban?
Köszöntöm az új olvasókat, és hálás vagyok a pipákért, kommentekért! ♥
Millió puszi,
Bia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése