 |
| Rihanna - Hard |
A kipárnázott piros-narancs szék tökéletes kontrasztot alkotott a lány színtelenségével. Egyértelműen beleolvadt volna a környezetébe semmitmondó külsejével, ha ez nem ütött volna el úgy az átlagostól. Raynek először bizarr öltözéke tűnt fel, amit a legtöbben még otthonkának is szégyelltek volna: egy olyan szürke, elnyűtt edzőcipőt viselt, ami minden bizonnyal márkátlan, kínai gyártmány volt, ettől Pixel arcára undor csüccsent ki. Nadrágja - már ha azt a valamit annak lehet nevezni - fakó fekete színt öltött, mint amit már ezerszer kimostak, de sosem a megfelelő fokozattal és szerekkel, így gyűrötten lógott keskeny medencecsontjáról. Titok maradt pólója, ugyanis a kedvező hőmérséklet ellenére nyakig felhúzott piszkos bordó pulóvert öltött magára, így elrejtve a kamaszkor ideje alatt visszamaradott domborulatait, legalábbis a szemlélő úgy hitte rejtegetés céljából húzott pulóvert. Csakhogy Nicolette igazi oka erre mindössze annyi volt, hogy légkondi működött odabent és meglepően fázós volt. Nem érdekelte őt holmi testi küllem, cseppet sem zavarta lapos mellkasa.
Arccsontozata lágy kontúrral látta el tekintetét. Roncsolt, mélybarna hajzuhatagának töredezett vége hátát csapdosta, azt hirdetve, hogy régen találkozott már fodrásszal, de egy hajmosás is váratott magára. Bár ezt Ryan nem láthatta, hiszen az imént említett kardigán kapucnija szorosan fejbőrére simult. Zöldes szivárványhártyájában néha-néha feltűnt pár kék folt - ettől a kettősségtől keltett üres, semmitmondó hatást. Szemeit karikák foglalták keretbe, vékony arcbőrén átütöttek a sűrű hálót alkotó, használt vért szállító ibolyaszín erek. Ajkai halvány színűek, orra átlagos formájú volt.
Rayt elöntötte a kétségbeesés, ami fintor formájában ült ki arcára. Tisztában volt vele, hogy még nyugodtan visszaléphetne, kevesebb vérszívást kapna, mint a két héttel későbbre esedékes kudarc miatt. Csakhogy egy dologról megfeledkezett: játékfüggősége felülírta minden gondolatát, hiszen már majdnem két éve nem járt kaszinóban. Elvonási tüneteit csak cigivel és itallal tudta elnyomni, most azonban a felszínre tört a vágy, hogy megnyerje a fogadást, így a gyomrát szorító kellemes érzés előbújt rejtekéből. Tudta, hogy már nem számít semmi, csak az elkövetkezendő tizennégy nap. Játék - így fogta fel.
Nathan szemeiben tűz villant, ahogy a lány felé bökött. Arra számított, hogy spanja alkudozni kezd, viszont az csak rántott egyet férfias vállán és betolta a matricás üvegajtót.
Pixel hatalmasat sóhajtva nyugtázta, hogy legjobb barátja idegronccsá fog válni, a további két hétben esélye sem lesz pihenni emiatt a kihívás miatt. Silly értetlenkedve fordult a társaság leglazábbika felé, aki kedvelt tőmondataival ismertette, hogy mennyire megszívatta Ryant.
Nicolette a töredezett körmű ujjai között forgatott sült krumpliszálat bámulta elmerengve. Éppen hazafelé tartott, mikor kínzó éhségének csillapítása céljából tért be a helyiségbe, azonban rögtön meg is bánta. Jobbra-balra viháncoló lánykák hada rohamozta őt csacsogással, ami bár még véletlenül sem neki szólt, rendesen felnyomta benne a pumpát, pedig nyugodt fajta volt. Pletykákat osztottak meg a helyi srácokról, mintha már évek óta a környéken éltek volna, pedig a nyolcvan százalékukról üvöltött, hogy egyszerű turisták, nyelvezetük vagy akcentusuk miatt. Nicolette viszont, bár törzsgyökeres nem, de néhány éve már jelentéktelen lakója volt a városnak. Azonban ha a csitrik okozta ricsaj nem lett volna kellően őrjítő, rátett erre egy lapáttal a csoportosan vadászó fiúk tömege, akik kocsányon lógatták szemüket egy-egy kivillanó dekoltázs után, valamint nyál csorgatva vizslatták, ahogy popsira tapadós nadrágjaikban elsétáltak előttük egy közönséges mosollyal.
Feltartotta az említett burgonyadarabot, és gondolataiba burkolózva igyekezett kizárni a körülötte nyüzsgő világot, ebben igazán tehetséges volt. Próbálta kiokoskodni, hogy vajon a zacskóba tömött körülbelül húsz szál szintetikus ételtől mekkorára fog feldagadni az egész arca holnapra. Lelki szemei előtt már látta kedvenc kencés üzletét, ahol gyakran vásárolt be ilyen vészhelyzetek után, mikor kénytelen volt saját szabályait megszegni némi biológiai kényszer miatt. Elenyésző pillantást vetett a gyomorkavaró illatokkal átszőtt gyorsétterem vastag üvegfalaira, melynek másik oldalán három srác a mellette legyeskedő hölgyseregletet bámulta kidülledő szemekkel - legalábbis ezt gondolta ő.
- Ne haragudj, szabad ez a szék? - tudakolta Ray, majd fejben hatalmasan csapott a saját képére, amiért egy ilyen szöveggel nyitott. Kétségtelen, hogy nem volt elemében.
Nicolette nem nézett fel a csemegéjéből, természetesnek vette, hogy ez a kérdés másnak szól. Viszont így a srác "hallgatás - beleegyezés" alapon helyet foglalt vele szemben.
Az asztalon egy piros tálca pihent, rajta azzal az egy adagnyi burgonyával, amit a fiú meglepőnek és furának talált. Első feladata az volt, hogy kiderítse valóban jégkirálynővel van-e dolga. Tudta, hogy ha a vele szemben ülő, kevés érdeklődést mutató lány tényleg ilyen, azt nem lesz nehéz leszűrni akár egy beszélgetés után sem.
Nicolette érzékelte, hogy ülnek vele szemben, azonban cseppet sem zavarta a dolog. Egy egész hordányi hím tartózkodott jobbra tőle, azt hitte, hogy Ray is hozzájuk tartozik. Csakhogy mikor az idegen az álláért nyúlt, hogy maga felé fordítsa meglehetősen otromba képét, teljes sokkot kapott. Normális esetben, ha egy ilyen érintkezésnél idejében észhez tér, egy pillanat alatt leüti magáról a hosszú ujjakat, ekkor viszont a döbbenet erősebbnek bizonyult. Ennek ellenére talpraesett hölgyemény volt, nem volt oka félni az ismeretlentől, ezért csak felvont szemöldökkel és kérdő tekintettel várta, hogy mi sül ki ebből.
- Nagyon emlékeztetsz valakire... - közölte sejtelmes hangsúllyal Ray, ez volt az első értelmes dolog, ami eszébe jutott, bár korántsem a legfrappánsabb.
Most, hogy megkapta a kiszemeltje teljes figyelmét, visszaeresztette kezét az asztallapra. Női főszereplőnk ráeszmélt, hogy minden bizonnyal egy vicc áldozata, úgyhogy amint beindultak agytekervényei, rögtön visszanyerte önmagát, visszakézből reagált.
- Az előző esti kéjhölgyedre? - szólalt meg végre a lány, Ray pedig így megállapíthatta, hogy bár nem élt a kontinensen születésétől fogva, de érződött akcentusán, hogy kezdett beleolvadni Ausztráliába. - Mert akkor nagyon részeg lehettél - nyomott le egy újabb krumpliszálat a torkán. Gyűlölte a gyorskajákat, viszont már úgy korgott a gyomra, hogy kénytelen volt erre szánnia magát. Így is csak némi burgonyát fogyasztott el csillapításképp, hogy kibírja hazáig. De ha ez nem lett volna elég, a vele szemben ülő a maradék gusztusát is elvette. Túl jól ismerte a fajtáját ahhoz, hogy egy pillanatig is hezitáljon vele kapcsolatban.
- Nem - rázta meg a fejét a szokatlan válasz után Ryan, furcsamód tetszett neki a kialakult helyzet. Szüksége volt végre egy kis izgalomra ahhoz, hogy visszanyerje helyét a ranglétrán, erre pedig a kihívás volt a megfelelő gyógyszer. Ráadásul két ismertetőjelet már kipipálhatott a háromból, ez volt a durva modor és a megközelíthetetlenség. - A következő barátnőmre - villantotta fehér vigyorát, hátha maradásra tudja bírni a lányt, aki úgy tűnt indulni készül.
- Látom nem volt elég egyértelmű a mimikám - kapta fel tálcáját, Ray erre kétségbeesett képet vágva kezdett agyalni, hogy mit is tehetne. Semmi garancia nem volt arra, hogy újra találkoznak, rögtön meg kellett tudnia legalább a nevét, de jobb lett volna egy telefonszám vagy egy lakcím. - Nem kell férfi az életembe. Ez így elég világos? - érdeklődött éles hangnemre váltva a továbbra is békés leányzó, miközben arrébb lökött egy, az útjában álló húszévest és tálcával a kezében a tartalom ürítése céljából kihelyezett szemetes felé vette az irányt.
- Kemény apád lehet - vonta le az értelmetlen következtetést Ryan, bár csak egyetlen célja volt vele, amit el is ért.
Nicolette megtorpant és oldalra döntve a fejét válaszra nyitotta a száját.
- Nincs apám.
Bingó! Bizarr családi helyzet. Ezzel beigazolódott, hogy helyi jégkirálynőről van szó.
- Sperma nélkül születtél? - kérdezte a fiú visszanyerve önbizalmát, azonban amint a préda ismét útnak indult, kezdte komolyan elveszíteni a reményt. Hiszen ha eltűnik a szeme elől, mit fog tenni a további két hétben? Képtelen felforgatni ennyi idő alatt a csaknem négymillió lakost számláló Melbourne-t, akkor pedig esélye sem lesz arra, hogy megnyerje a fogadást.
Gyors léptekkel a lány után sietett, aki a tálca csekély tartalmát kiürítette, majd a helyére tette azt és már készült elhagyni az éttermet.
- Örülök, hogy találkoztunk, egy rohadékkal többet ismerek - dünnyögte cinikusan Nicolette.
Ryan arcára hirtelen egy önelégült vigyor ült ki, hiszen felfedezte a fogadás pozitív oldalát: nem kellett számolnia a konkurenciával, nem fenyegette szerelmi háromszög és az öklét is megkímélhette.
Nicolette határozott léptekkel közelített a kijárat felé, feltett szándéka volt minél gyorsabban lelépni, ez Raynek is feltűnt, kénytelen volt cselekedni. Ami pedig tetőzte a feszültségét, az az üveg másik oldalán vigyorát nem leplező Nathan volt.
Nicolette már szinte meg is feledkezett arról, hogy az imént eszmecserét folytatott egy tolakodó taplóval, mikor egy méretes tenyér megragadta a karját és erősen rántott rajta 180 fokot, majd meglepő módon nedves és felettébb gusztustalan ajkak tapadtak a szájára.
Ryan nem volt büszke ezen tettére, rémületében viszont más lehetőség már nem lebegett lelki szemei előtt. Felkészületlen volt, tény és való, de képtelen volt tiszta fejjel gondolkodni. Azonban ha nem lett volna ekkora zűrzavar fejében, ő is rájött volna, hogy nem épp így kell levenni a lábáról egy lányt. Nicolette abban a pillanatban elhúzódott tőle, ahogy a csók megkezdődhetett volna, csak egy pillanatra értek össze rózsaszínes ajkaik. Szerencsére elég hatalmas volt a zűrzavar odabent ahhoz, hogy senkinek se tűnjön fel a fiú felsülése, mikor Nicolette gigászi dühe ellenére még annyira se méltatta, hogy rendesen leszidja bűneiért. Meglepő lett volna, ha bármit is megmozgat benne egy gyakorlott, sokat tapasztalt száj. Egy jelentőségteljes és lenéző pillantást vetett a megszégyenült fiúra - aki megsemmisült tekintete által -, és lépteit meggyorsítva sietett ki az étteremből.
Bár a fiú mindennél jobban szeretett volna utána loholni, hogy mentse a menthetőt, elnézést kérjen vagy a földön kúszva megszerezze a kiszemeltje telefonszámát, Pixel üvegre tapadt tekintete elárulta a nyilvánvalót: minden hiába.
×♥×
Kedves olvasók!
Ezen az esős hétfői délutánon egy rövid, de annál fontosabb fejezetet olvashattatok. Nicolette és Ryan legelső dialógusa, interakciója volt ez, melyre a továbbiakban építkeznek. Milyennek találjátok a lány karakterét?
Mind a huszonegy feliratkozónak nagyon köszönöm, továbbá azoknak, akik pipálnak és kommentelnek! ♥
Legyen fantasztikus hetetek,
Bia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése